16. fejezet

Miután visszavánszorogtunk a táborba mindenki bement a kis lakásába és beszélgetett, vagy megpróbálta kipihenni a túra fáradalmait.

-         Hogy hogy ma Flóriánnal reggeliztél?- kérdezett rá nyíltan Lili.

-         Beszökött hozzám, mert ti itt hagytatok.- néztem rájuk mérgesen.

-         Ezt mégis hogy? Nem igazán értem, meséld el inkább! – kérte Emma.

-         Na, jó.- vettem egy mély levegőt és belekezdtem a mesélésbe. – Reggel, amikor felébredtem nagy csönd volt, és éreztem , hogy ti már elmentettek reggelizni. Nem hallottam beszédet, se semmiféle zajt. Egy nagyot nyújtózkodtam és kifele fordultam, mert hát ugye azt hittem, hogy egyedül vagyok a szobába. És akkor megpillantottam Flóriánt. Magamra húztam a takarót és nagyon elpirultam. Tudjátok milyen zavarba hozó volt? – próbálok csúnyán nézni rájuk, de így visszagondolva már nem is olyan nagy tragédia, hogy látott Flórián pizsamában.

-         Szerintem ez tök aranyos volt Flóriántól. – mosolyog Emma.- És végül, hogy hogy együtt jöttetek reggelizni? Folytasd a mesélést!

-         Elsőnek megpróbáltam kiküldeni erre ő azt mondta, hogy már egy ideje nézi, hogy alszom, szóval ettől már igazán ne jöjjek zavarba. Még jobban zavarba jöttem. Aztán megkérdezte, hogy elmegyünk – e együtt reggelizni, én meg igent mondtam neki. Kiküldtem, hogy át tudjak öltözni, aztán elmentünk együtt. Ennyi. Vélemény?

-         Te még érzel valamit Flórián iránt? – kérdezte nyíltan Lili.

-         Nem. – vágtam rá.

-         Ebben biztos vagy? – kérdezett rá újra.

-         Nem.- mondtam halkabban. – Jól éreztem ma vele magam, de nem tudom, hogy meg tudnék e benne bízni újra.

-         Az már csak idő kérdése.

-         De nekem ott van Olivér! Nem álmodozhatok másról, hiszen őt szeretem. De Olivér is olyan…

-         Milyen? – kérdezett rá Lili.

-         Nem is tudom. Nem kísért ki az állomásra, pedig nem volt első órája sem. Olyan titokzatos. Nem mondta el az okát. És azt mondta, hogy majd valamit elmondd, ha hazajöttem, addig nem mondott semmit. Szerintettek mit akar mondani? Félek.

-         Lehet az bármi. Egy randi, egy kirándulás egy szerelmi vallomás, bármi. – mondta Emma.

-         Vagy szakítás. – mondta Lili.

-         Lili! – kiabált rá Emma. – Ez nem volt szép.

-         Nem, tényleg nem volt szép, de az életnek se mindig a szép és jó oldalát látjuk. Tudom, hogy ő is erre gondol, én csak felvettetem az ötletet. Egy fiúnak se szabad hinni. Mindig fel kell készülni arra, hogy egyszer megun, vagy talál jobbat és akkor tovább áll. Ez benne van a pakliban.

-         Jó, de akkor is… - magyarázta volna Emma, de közbe szóltam.

-         Hagyd Emma! Teljesen igaza van. Én is ettől félek. Attól még, hogy nem mondjuk ki, igenis megtörténhet. Mi a véleményed Lili, már nem szeret, el akar hagyni?

-         Nem tudom, nincsenek róla információim, de lehetséges. Mostanában már nem is nagyon hívott forró csokizni, meg kevesebb időt töltötök együtt.

-         Ez Flórián felbukkanása miatt van.

-         Ha egy kapcsolatnak véget tud vetni egy harmadik személy, akkor soha nem működött igazán jól.

-         Igazad lehet. – gondolkodtam el Lili szavain.

-         Szerintem akkor se kell rögtön a legrosszabbra gondolni. – vetette közbe Emma. – Ami igaz az igaz. Mostanában kevesebb időt vagytok együtt, és szerintem is lehet ennek az oka Flórián hirtelen felbukkanása, de ha tényleg szeretted Flóriánt, akkor nem tudtál volna beleszeretni Olivérbe. Ha a szíved Flóriánhoz húz, akkor nem is szereted igazán Olivért.

-         Azt mondod, nem szeretem Olivért? – ugrottam fel az ágyról, ahol eddig ültem.

-         Én ilyet nem mondtam. – állt fel Emma is. – Nem is mondhatok. Ezt csak te tudhatod, senki más.