6. fejezet

Tegnap, ahogy elhatároztam magam, úgy is tettem. Minden áron be akarom bizonyítani Olivérnek, hogy még mindig nagyon szeretem, annak ellenére, hogy itt van Flórián. Egyébként is ki az a Flórián, hogy csak úgy két szerető szív közé álljon? Ha még mindig éreznék valamit iránta a gyűlöleten kívül akkor már rég összejöhettem volna vele. De nem teszem, mert én Olivért szeretem, és belé vagyok szerelmes. És ezen nem tud változtatni semmi és senki!

Első óra után írtam neki egy SMS- t, hogy jöjjön le az osztályomhoz, mert valami fontos mondanivalóm van. Szegénykém azt hitte valami baj van, mert nem szoktam én neki, csak úgy írni, és tökre gyorsan leért a harmadik emeletről.

-         Valami gond van? – jött oda hozzám, és ölelt meg szorosan.

-         Igen, baj van.- néztem rá szomorúan.

-         És mi az kicsim? – simogatta meg az arcomat ijedten.

-         Hiányoztál. – bújtam oda hozzá.

-         Csak ennyi? – vett egy nagy levegőt. – Azt hittem tényleg valami komoly baj van.

-         Nem semmi gond nincs. – nyugtattam meg. – Csak mostanában olyan kevés időt töltünk együtt, hiányzol.

-         Te is hiányzol.

-         Mi lenne, ha minden olyan lenne, mint régen volt? – kérdeztem.

-         Mire gondolsz?

-         Többet találkozhatnánk sulin kívül, és a suliban is. – ajánlottam.

-         Én benne vagyok. – mosolygott kedvesen. – Örülök, hogy így gondolod. Már azt hittem, hogy én egyáltalán nem is hiányzok már neked.

-         Hogy gondolhatsz ilyen butaságokat? – néztem rá kérdőn.

-         Nem tudom. – vonta meg a vállát. – Lehet, hogy azért mert szeretlek.

-         Na, látod, ebben lehet, hogy van valami! – mosolyogtam rá, majd lábujjhegyre álltam és megcsókoltam.

A testem hirtelen elkezdett melegedni, és olyan érzés volt, mintha az egész világban csak mi ketten lennénk. Olivér és én. Olyan rég csókoltuk meg egymást ilyen szenvedélyesen, már hiányzott, ez a csodálatos érzés, amit közben érzek. Most így csók közben döbbentem rá újra, hogy mennyire szeretem Olivért, és mennyire félek attól, hogy egyszer elveszítem, és akkor soha többet nem ölelhetem magamhoz, nem csókolhatom meg, és nem mondhatom neki tiszta szívemből azt, hogy szeretlek.

- Na, akkor következő szünetben jössz forró csokizni? – kérdeztem csók után. – A vendégem vagy.

- Benne vagyok a forró csokizásba, de én fizetek. Nehogy már egy hölgy fizessen. – mosolygott kedvesen.

- De én szeretnék fizetni. – erősködtem.

- Ragaszkodom hozzá, hogy én hívhassam meg madame, különben nem is jövök le a harmadik emeletről.

- Hát, ha ennyire ragaszkodik hozzá uram, nem utasíthatom vissza ezt a kedves meghívást. Elfogadóm.

- Köszönöm, kisasszony. – mosolyog, majd lehajol, és megcsókolja a kezemet.

Ettől én teljes mértékben zavarba jövök, és elpirulok. Mindenki minket néz, és amúgy is olyan cuki, hogy ha egyedül lennénk, akkor is elpirulnék, de így pláne, hogy mindenki látja, hogy milyen cuki. – Következő szünetben várom az automatánál. – mondja, majd elköszön egy szájra puszival, és elindul az osztálya felé.

Én még pár percig némán állok a meghatottságtól. Hogy én milyen szerencsés vagyok, hogy ilyen fiúm van. Kedves, aranyos, udvarias és még romantikus is. Egy igazi főnyeremény.

-         Hűha, valakinél nagyon dúl a láv! – hallok mögülem egy ismerős fiú hangot.

-         Zavar mások boldogsága? – kérdezem Flóriántól, mert hát ki más lenne ilyen rosszindulatú.

-         Dehogy zavar, csak éppen elégé idegesítő ez a képmutatósdi.

-         Te miről beszélsz? – kérdezem.

-         Ne mondd, hogy tényleg annyira szereted ezt a balfácánt, mint amennyire mutatott. Csak éppen engem akarsz féltékenyé tenni.

-         Te nem vagy normális! – bukott ki belőlem. – Szállj már le a földre ember! Ne gondold már azt, hogy minden egyes lánynak te vagy minden gondolata, és csak arra vár, hogy kapjon tőled egy csókot! Nagyon tévedsz!

-         Nem akarok én minden lányt meghódítani, csak egyet! – hajolt közelebb hozzám.

-         Máskor gondolkozz, mielőbb bármit is mondasz! – mondtam, majd mérgemben megpofoztam.

-         Ezt még is, hogy képzelted? – nézett rám dühösen.

-         Valami gond van Flóriánka? – lépett ki az osztályból Lili és Emma.

-         Nektek ehhez semmi közötök, húzzatok vissza a terembe! – kiabált rájuk.

-         Nagyon tévedsz! – kiabált vissza Emma. – Éppen a legjobb barátnőnket sértegeted.

Flórián rám, majd Lilire és Emmára nézett. Egyet káromkodott, majd bement a terembe a cuccáért, és kiment az iskolából.

-         Ez mi volt? – nézett rám értetlenkedve Emma.

-         Semmi, megpofoztam, neki meg ez bántja az egóját. – vontam meg a vállam.

-         Megpofoztad? – néztek rám hirtelen mind a ketten.

-         Igen. – bólogattam.- Nem értem mi ebben olyan nagy szám.

-         Régen nem csináltál ilyeneket. – bukott ki Emmából a válasz.

-         Nem szokásom ilyeneket csinálni, csak már kihozz a sodromból. – magyaráztam.

-         Miért, mit csinált? – kérdezte Lili.

-         Azt gondolja, hogy azért hívtam le Olivért ide, hogy lássa, hogy mennyire szeretem, és féltékennyé tegyem ezzel. Azt gondolja, hogy ő egy igazi főnyeremény, pedig… - húztam fel az orrom.

-         Hát nem az. – mondta ki helyettem a súlyos szavakat, Lili. – Szerintem ez a srác egy igazi tahó. Zavarja az, hogy annak ellenére, hogy a suliból majdnem bármelyik lányt megkaphatná, kivétel, amelyik neki kellene, azt nem. Látja, hogy Alexa boldog Olivérrel, és ez neki egy fájó pont. Lehet, hogy régen szerette, vagy nem szerette Alexát, az már ma mindegy, de, hogy most tudná igazán szeretni az biztos.

-         Flórián, és a szeretés?- nevettem. – Hagyjuk már!

-         Nem Alexa, ezt most viccen kívül mondtam. – magyarázott tovább Lili. – Ennek a fiúnak te nagyon tetszel, és meg akar szerezni magának. Az, hogy te ezt elutasítod az már más kérdés. De szerintem nagyon bejössz neki.

-         És akkor most örömömben ugráljak, hogy tetszek Flóriánnak? – akadtam ki. – Nekem ott van Olivér, nincs szükségem másra, én őt szeretem.

-         Jó ezt megértjük meg minden, de azért egy picit lehetnél vele kedvesebb. Ezt a pofon szerintem nem jogosan kapta. – mondta Emma.

-         Nem jogosan? – kezdtem egyre jobban mérges lenni Lilire és Emmára. – Szerintetek meg kellett volna csókolnom a pofon helyett? Mert hát ő azt érdemli meg, nem?

-         Alexa, nyugodj le! – csitított Lili. – Mi nem az ellenségeid vagyunk, hanem a barátaid, nem kéne ilyen hangnembe beszélned velünk!

-         Jah, még dicsérjelek is meg titeket, hogy azt kéritek tőlem, hogy csaljam meg a pasimat. Hát, köszi.

-         Nem ezt mondtuk, te is nagyon jól tudod! Hanem azt, hogy ezt a pofont nem érdemelte meg Flórián! Túllőttél a célon! – kiabálta Lili.

-         Jó. – mondtam, majd mérgesen beszaladtam a terembe.

Elegem van Liliből és Emmából. Mégis mit képzelnek ezek magukról? Kik ők, hogy megmondják nekem, hogy mit csináljak? Flórián már rég óta provokált, hát most megpofoztam, mert megérdemelte. És egyáltalán mi közük van nekik ahhoz, hogy én kivel mit csinálok? Kik ők nekem, hogy csak úgy parancsolgassanak abban, hogy én mit csináljak? Mindig mindenben azt akarják, hogy nekik legyen igazuk, pedig nem így van! Most nincs igazuk! Nagyon nincs! Flórián féltékeny rám és Olivérre, mert mi szeretjük egymást, és boldogok vagyunk. És hát a legjobb védekezés a támadás, ezt mindenki tudja. Flórián azzal gyanúsít, hogy én őt akarom féltékennyé tenni Olivérrel. Akarja a fene! Nem akarok neki tetszeni, amikor kellett volna nem tudott úgy szeretni, ahogy én elvártam, most meg már nem akarjon szeretni!

Következő szünetben lementem bosszúsan az automatához, hogy Olivérrel igyunk egy kis forró csokit.

Minél jobban próbáltam elrejteni a bosszúmat, szerintem nem igazán sikerült, mert Olivér rá is kérdezett.

-         Valami baj van, szívem? – fogta meg a kezem, és mélyen a szemembe nézett.

-         Nem, nincs. – hazudtam.

-         Látom, hogy valami nincs a rendjén, mondd el, kérlek!

-         Nem szeretném. – mondtam halkan.

-         Légy szíves. – kérlelt.

-         Na, jó. Összevesztem Lilivel és Emmával.

-         És ez olyan nagy tragédia? Ti lányok sokat összevesztek, de a végén úgy is mindig kibékültök, csak idő kérdése.

-         Jah igen? És akkor addig mit csináljak, várjak? Ti fiúk nem értettek semmit. – a forró csokimat beledobtam a kukába, amibe még csak bele se kortyoltam.  Majd ott hagytam az automatánál, és elmentem a terembe.

Elegem van! Mindenből és mindenkiből. Mi van ma, hogy senki nem tud megérteni? A lányok arra próbálnak ösztönözni, hogy csaljam meg, vagy hagyjam el Olivért és jöjjek össze Flóriánnal. Mégis kinek gondolják ők magukat, hogy csak úgy irányítsák az ÉN életemet? Jó értem én, hogy Lili és Emma is valószínűleg, csak a jót akarja, legalábbis nekik ez az indokuk rá, de akkor is! Hagy döntsem már el én, hogy mit csinálok. Lehetnek ötleteik, tanácsaik, de, hogy ezek közül melyiket fogadom meg az már egyes egyedül az én dolgom, nem másé! Na és Olivér. Ő is nagyon érti a dolgokat. Ő csak annyit tud mondani arra, hogy összevesztünk, hogy majd kibékülünk. Ha tudná, hogy miért vesztünk össze biztos nem ezt mondaná. Azért tőle nem ezt vártam. Semmi megértés, ez fura. Lehet, hogy kezdenek megváltozni az érzései benne irántam? Lehet, hogy éppen szakítani akart? Nem, nem hinném. A szerelem nem múlik el ilyen gyorsan, azt hiszem.