4. fejezet

-         Szia, Szerelmem! – vettem fel nagyszünetben a telefonomat. Olivér hívott.

-         Van kedved meginni velem egy forró csokit? Tudod, hideg van meg minden, és úgy hiányzol mostanában. – hívott meg aranyosan.

-         Hát persze, ezer örömmel megiszok veled egy forró csokit. Semmi akadálya. Mikor?

-         Most.

-         Miért nem jöttél az osztályomhoz? Miért csak hívtál?  - kérdeztem.

-         Honnan veszed, hogy nem mentem el az osztályodhoz?

-         Azt azért észrevenném. – mosolygok.

-         Akkor fordulj meg, szépségem!

Gyorsan megfordulok, és tényleg ott áll mögöttem Olivér.

-         Hát te, de hogy? – nézek rá, majd Lilire és Emmára értetlenül.

-         Egy picit segítettek. – bökött a fejével a barátnőim felé.

-         Szívesen. – mosolygott rám Emma.

-         De, hogy csináltátok, hogy nem vettem észre?

-         Amikor Emmával beszélgettél az előbb, addig Olivért becsempésztük. Már ne haragudj, hogy ezt mondom, de nem volt valami nagydolog. Néha elégé bamba tudsz lenni.  – magyarázta Lili.

-         Köszi. – köszöntem meg a beszólást.

-         De a helyett, hogy velem beszélgetnél miért nem mész szíved választottjával egy forró csokira, ha már úgy is itt van?

-         Igazad van. – fogom meg Olivér kezét. – Menjünk!

Ahogy az ajtóhoz értünk Flóriánnal találtuk szembe magunkat. Eléggé csúnyán nézett ránk, és amikor elmentünk mellette direkt neki ment vállal Olivérnek, és közben csak úgy szikrázott a szeme a dühtől. Elégé ijesztő látvány volt.

-         Nagyon neked ment?- kérdeztem Olivértől, amikor hallótávolságon kívül hagytuk Flóriánt.

-         Nem, dehogyis. – mosolygott kedvesen.

-         Ne haragudj! – álltam meg előtte, miközben ő fogta a kezemet.

-         Ugyan miért haragudnék? – nézett rám értetlenül.

-         Miattam izél veled.

-         Nem igazán érdekel. – rántotta meg a vállát.

-         Szeretlek. – mosolyogtam rá.

-         Én is szeretlek.

Elmentünk az automatához, ahol vettünk két forró csokit, majd a legközelebbi üres padra leültünk beszélgetni.

-         Figyelj Szerelmem! – kezdte Olivér, majd megsimogatta a kezem. – Bevallom neked az igazat, nem csak azért hívtalak el forró csokizni, mert szeretlek és randizni szeretnék veled, hanem mert úgy érzem, van egy két dolog, amit meg kéne osztanod velem.

-         És mi az, amit meg kéne osztanom veled?- kérdeztem rá kissé megszeppenve.

-         Ki ez a Flórián, és mi közötök van nektek egymáshoz? – tért rá rögtön a tárgyra.

-         Hű. Végül is számítottam erre a kérdésre, és jogod van tudni, szóval elmesélem. Flórián az első szerelmem, akit én egykor nagyon szerettem.

Olivér bólintással jelezte, hogy érti, amit mondok, és figyelmesen hallgatta a történetet, amit én részletesen elmeséltem neki. Amikor a történet végére értem Olivér így szólt.

-         Most őszintén mit érzel még Flórián iránt?

-         Már semmi mást, csak haragot, dühöt.

-         Elhagynál engem miatta?

-         Nem.

-         Ez biztos?

-         Flórián a múltam, te pedig a jelenem és a jövőm. Én pedig a mának és a jövőnek élek.

-         Szeretlek. – mosolygott rám, majd gyengéden magához húzott, és megcsókolt.

-         Nem hagylak el. – ígértem neki.

-         Én se téged. – súgta, majd szorosan magához ölelt. Így álltunk egészen addig, amíg meg nem szólalt a következő órát jelző óra.

-         Most megyek, mert osztályfőnökim lesz. – mosolyogtam rá, gyorsan adtam neki egy szájra puszit, és már futottam is az osztályom felé, ő pedig boldogan nézett utánam.

Még éppen beszaladtam az osztályfőnök előtt a terembe, és gyorsan lehuppantam a helyemre, Emma mellé.

-         Na, mi volt? – érdeklődött Emma.

-         Majd mindent elmesélek részletesen a következő szünetben. – ígértem neki, majd a tanárnőre szegeztem a pillantásomat.

-         Jó napot mindenkinek!- köszönt kedvesen az osztályfőnök. – A mai órán megbeszéljük, hogy hogyan fog zajlani az osztálykirándulás.

Erre a mondatra mindenkinek felcsillant a szeme. Az osztálykirándulás jó dolognak számított a mi osztályunknál. Az mindegy hova mentünk, és mennyire untuk szét a fejünket festmények, vagy éppen szobrok nézegetése közben, mégis jobb volt, mint itt a suliban, a padban görnyedni.

-         Parádra fogunk menni, de előre jelzem, ez nem buli kirándulás, hanem tanulmányi kirándulás. Ennek a kirándulásnak nem az a lényege, hogy ki tudja jobban leinni magát a sárgaföldig, hanem az, hogy valami hasznos ragadjon is ránk. Érthető?

Többen elmosolyodtak az ofő szavain. Nem egy embernek jutott eszébe ezt a szabályt megszegni.

Egész órán a kirándulás részleteit taglaltuk. Megbeszéltük, hogy jövő héten lesz a kirándulás, és egy teljes hétre megyünk. Ennek mindenki nagyon örült. Végül is egész jó dolog egy teljes hétig hiányozni úgy, hogy nem kell hozzá igazolást szerezni. Tiszta buli.