3. fejezet

A tegnapi beszélgetés Lilivel és Emmával úgy tűnik jót tett nekem. Nem éreztem kellemetlenek Flórián jelenlétét, sőt igazából úgy mondd, nem is vettem róla tudomást. Úgy tettem, mintha tényleg egy még számomra idegen alak lenne, akihez nem merek közeledni. Ez jó álcának tűnik. Mondjuk, ha szerencsém van, nem ismer fel, és akkor semmi gond nincs. Akkor elvagyunk még pár évig egy teremben, és nem történik semmi.

- Kijöttök az udvarra sétálni? – kérdezte Emma a nagyszünetben.

Lilivel persze rábólintottunk, és elindultunk az udvarra, hogy szívjunk egy kis friss levegőt.

Kint az udvaron elkezdtünk beszélgetni, olyan igazi csajos dolgokról, mint például köröm, haj, pasik, szerelem, divat, sorozatok, filmek és minden ilyen nőies téma szóba jött. Rengeteget nevettünk például azon, hogy Emma úgy döntött, hogy ő olyan körmöt szeretne, amin egy cicafej van rajzolva. Ez nekem és Lilinek nyomos okot adott arra, hogy szakadjunk a nevetéstől. Furcsa mód, Emmának teljesen más milyen stílusa van, mint nekem és Lilinek. Ő simán eljön csupa narancssárgába is, és nem érdekli, hogy beszólnak neki, hogy ’ hé, sütőtök gyere ide hagy egyelek meg’ meg mindenféle értelmetlen beszólás, amit Emma észre sem vesz.

Ahogy így nevetgélünk, egyszer csak valaki hátulról megfogja a vállamat. Gyorsan hátrafordulok, és Flóriánnal nézek farkasszemet.

Ő meg mit keres itt? Miért jött ide, miért nem a fiú haverjaival beszélget, és röhög valami értelmetlen viccen? És egyáltalán miért gyúl hozzám?

- Sziasztok, csajok! – köszön lazán, és gyorsan végig néz rajtunk, de legtovább rajtam marad a szeme. Ez zavaró.

- Szia! – köszönünk neki, mert azért mi se vagyunk bunkók.

- Veled szeretnék beszélni. – néz rám. – Alexa, ugye?

- Igen. – erősítem meg.

- Gyere légy szíves egy kicsit arrébb, négyszemközt szeretnék veled beszélni. – megfogja, a csuklom, és megpróbál egy picit arrébb húzni.

- És mi van, ha ő nem szeretne veled beszélni? – néz rá Lili mérgesen.

- Nem fog belehalni, ígérem.

- Azért mégis megkérdezhetnéd tőle, hogy van- e ehhez legalább egy picit is kedve. Nem gondolod? – viaskodik Lili.

- Ide figyelj! – mérgesedik be Flórián is. – Ehhez neked semmi közöd, szóval megköszönném, ha nem szólnál bele olyan dologba, amihez nincs közöd.

- Már megbocsáss… - kezdte Lili, de még szerencsére időben leállítottam.

- Lili, nyugi! – mondtam. – Nem lesz, semmi baj elmegyek, beszélek vele, aztán visszajövök. – próbáltam nyugodtnak tűnni.

- Bocs. – nézett Flóriánra.

- Semmi. – rázza a fejét a srác. – Akkor mehetünk? – néz rám.

- Persze. – válaszolok.

Az udvar másik felébe mentünk, ahol nem igazán volt se zaj, se senki. Beszélgetésre megfelelő hely. Leültünk egy padra, majd megszólalt.

-         Tudod, hogy ki vagyok?

-         Igen, Farkas Flórián. Mondtad első nap.

-         Te is nagyon jól tudod Alexa, hogy nem így értettem. Nem ismersz meg?

-         De megismerlek. – mondtam halkan. – Első pillanatban megismertelek, bár eléggé megváltoztál.

-         Örülök, hogy megismertél. Igazad van, tényleg sokat változtam, de szerintem jó irányba.

-         Szerintem nem. – mondtam halkan.

-         Tényleg? – kérdezte. – Szerinted nem jó felé változtam?

-         Teljesen más vagy, mint régen voltál.

-         Ami azt illeti te is változtál. Sokkal csinosabb vagy, nőiesebb.

-         Tudod, hogy nem így értettem.

-         Jó, igazad van, bocs. Miért nem pirultál el?

-         Miért kellett volna?

-         Mert bókoltam.

-         És?

-         Ez neked nem juttatja eszedbe azokat a szép együtt töltött napokat?

-         Nem, bocsi, de nekem barátom van, nekem már csak ő körülötte forog az agyam. Ha ő mondta volna, már rákvörös lennék.

-         Értem. – mondta kicsit sértetten. – És tényleg szereted?

-         Igen, nagyon. – mosolyogtam rá.

-         Szakítanál vele, azért, hogy velem járhass? – mutató és hüvelykujjával az állát simogatta.

-         Nem. – mondtam határozottan. – Van pasim, és én őt szeretem, nem fogok szakítani vele miattad.

-         Nem hiszek neked! – ugrott fel a padról. – Hazudsz! Nincs neked senkid!

-         De tudd meg, hogy igen is van! – ugrottam fel én is a padról. – Nem várhatod el, hogy egész életemben rád várjak, azt hittem már soha többé nem is látlak. És emlékszel, hogy mit mondtál, amikor elmentél? Azt mondtad, hogy nem fogsz rám várni, és mily est lehetőséged lesz, keresel másik barátnőt! Nem így volt? – kiabáltam mérgemben.

-         De azt csak mérgemben mondtam! Mindig is szerettelek, és nagyon hiányoztál mindig! – kiabálta ő is.

-         Nem hiszek neked.

-         Pedig jobban tennéd.

-         Ebben én nem vagyok olyan biztos.

-         Figyelj, Alexa! – fogta meg a kezem.

-         Engedj el! – húztam ki a kezem a kezéből.

-         Emlékezz milyen jó volt, amikor együtt voltunk, a sok boldog napra. Emlékezz!

-         Te már akkor sem szerettél!

-         Ez nem igaz. Nagyon szerettelek, és most is szeretlek.

-         Hazudsz! – kiáltottam rá. – Minden szavad hazugság, soha nem szabadott volna hinnem neked!

Megpróbáltam elszaladni, de lefogott, és meg akart csókolni. Minden erőmmel azon voltam, hogy kiszabaduljak a karjai közül, de a karjai, amik régen kis gyengék voltak, most erős kötélként csavarodtak a testemre.

-         Engedj el! Engedj el! – kiabáltam torkom szakadtából, de ő nem engedett el.

-         Engedd el! – hallottam egy ismerős fiú hangot a hátam mögül. Olivér!

-         Mi dolgod neked itt, menj, inkább foglalkozz a saját dolgoddal, a helyett, hogy játszanád itt a szupermant.

-         Pont azt teszem, a saját dolgommal foglalkozok. Most azonnal enged el a barátnőmet, különben nem állok jót magamért.

Flórián a földre dobott majd szitkozódva elment.

-         Jól vagy?- hajolt le hozzám Olivér.

-         Igen persze. – mondtam, miközben Olivér segített felállni.

-         Ki volt ez a kretén?

-         Az új osztálytársam, de régebbről ismerjük egymást. – magyaráztam.

-         Nem bántott, ugye?

-         Nem, dehogyis.

-         Szerencséje, különben kibeleztem volna az biztos.

-         Jó, ne gyűlölködj, inkább keressük meg Liliéket.

-         Igazad van.

Amikor meglátták, hogy Olivér kísér, rögtön tudták, hogy ez a beszélgetés nem úgy sikerült, ahogy kellett volna.

-         Minden oké? – kérdezte Emma.

-         Mi történt? – kérdezősködött Lili is. – Nem bántott, ugye?

Olivér nagyjából elmondta, hogy mi történt, aztán pedig elment órára, de a lelkemre kötötte, hogy vigyázzak ezzel a sráccal.

Tudtam, hogy a lányoknak egyelőre elég volt az információ, amit Olivér mondott, de később részletesen ki fognak kérdezni, és leszidni a történtekért.

Ebben, teljes mértékben igazam volt. A következő szünetben mind a ketten elkezdtek faggatni, és minden apró részletre nagyon kíváncsiak voltak. És hát én mit tudtam volna tenni, elmeséltem nekik töviről hegyére az egész beszélgetésünket Flóriánnal. Lili úgy szólván le is szidott, mert akár baj is lehetet volna, és szerinte egyáltalán nem volt jó döntés a részemről, hogy elmentem Flóriánnal kettesbe beszélgetni.

Erről én nem igazán nyilatkoznék. Furcsa volt beszélgetni Flóriánnal, mert annyira más volt, mint régen. Nem csak kinézetre, hanem úgy mindenhogy értve. Tökre lekezelően bánt velem, és kiabált is, és erőszakoskodott, amit ő régen soha nem tett volna. Szomorú, hogy ilyen mélyre süllyedt, és ő azt gondolja, hogy ez a helyes.